A hagyományos orvostudomány felől tekintve a sclerosis multiplex (SM) okait még homály borítja. A beteggel folytatott beható beszélgetések nyomán viszont a probléma lényege nagymértékben tisztázódhat. Alapjában véve a megmerevedés által kiváltott elszigeteltségről van szó.
Külsőleg már a betegség kezdeti stádiumában is feltűnő a mozgásképesség korlátozottsága, a test merevsége, valamint az izmok bizonytalan működése. Belsőleg, gyakran már rövid idő múltán, szintén rátalálunk a magatartás egyfajta merevségére. A páciens hajthatatlanul és sziklaszilárdan ragaszkodik az álláspontjához, bizonyos témákról egyáltalán nem hajlandó beszélni és reménytelen őt más belátásra bírni. Sokszor éppen ő az, aki dominanciaigényével összhangban, családjában „megadja a hangot", részben azáltal, hogy betegségét közvetett zsarolásként érvényesíti. Csakhogy nézeteinek és véleményeinek belső szilárdsága, ez az „engedni nem tudás" megmerevíti a testet is, úgyhogy az már képtelen „utánaengedni" a finom impulzusoknak, azaz rugalmatlanná válik.
Sclerosis Multiplex: megkeményedés, uralkodási hajlam miatti elszigetelődés; igazi lényem bizonyos elemeit elutasítom, nem engedem el magam; gyakori kemény ítélkezés. Az SM betegeknek két, világosan elkülöníthető típusa létezik: A „konok" típus, aki már külsőleg is rögtön felismerhető keménységet és „belső erőt" mutat, többnyire cinikus alkat, számos témáról nem hajlandó beszélni, ilyenkor egyszerűen „kikapcsol". Az ilyen pácienst sajátos alap beállítottság uralja, egy önmagában zárt világkép, mely nehezen támadható, mégis alapjában elhibázott. Személyiségjegyei között jó adag érzéketlenség, ridegség és önzés szerepel.
A másik típus az előbbi gyökeres ellentétének tűnik: nyílt, szívélyes, mindenkivel barátságos és engedékeny – legalábbis látszólag! Ám nála is akadnak olyan területek, melyek tudatosan vagy tudattalanul érintetlenek maradnak. Életének egy bizonyos részéről végleges, megmásíthatatlan véleménnyel van, ami ráadásul élesen ütközik a valósággal.
A terápiás beszélgetések során rá kell találni e témakörökre, mégpedig oly módon, hogy bizonyos ingerületkiváltó fogalmakat vetünk fel, mint például a család, partnerkapcsolat, szexualitás, konvenciók, gyermeknevelés vagy hasonlók.
A sclerosis multiplex nyomán, pusztán orvosi szemszögből tekintve, a gerincvelőben halott szigetek jönnek létre. E károsodásokat visszafordíthatatlannak kell tekintenünk. Mindazonáltal ha a beteg belátja gondolkodásmódjának merevségét, s hajlandó változtatni magatartásán, a betegség folyamata lelassítható, sőt megállítható, így lökésszerű felgyorsulására egyáltalán nem kerül sor.
A sclerosis multiplex fájdalmasan láthatóvá teszi az egyéni lét olyan részterületeit, melyeket az ember nem enged élni, mert elítéli azokat, nem kíván olyan lenni. Mindebből egyértelműen adódik a feladat, hogy ne akarjunk többé megítélni, sőt elítélni, az élet egyetlen területét se utasítsuk el, de éljük meg létünket a maga egyediségében és sokszínűségében, anélkül hogy csupán lényünk jó oldalát engednénk megnyilvánulni. Ha nincs többé olyasmi, amit az ember tulajdon személyiségében elutasít és nem hagy élni, akkor jó úton haladunk a teljes gyógyulás felé. (Forrás: kinai-medicina.tienshoni.hu)