ÚJ UTAK AZ AUTOIMMUN BETEGSÉGEK TERÁPIÁJÁBAN

Kedves SM-es sorstársaim! Az sgforum utódja itt indul újra. Két célt is szolgál: virtuális újság, amelyben az érdekes, jó és fontos tudnivalók, új eredmények jelennek meg. Nem utolsósorban azonban fórum nektek. Írjatok, kérdezzetek, beszélgessetek, mondjátok el a véleményeteket!
Totem58
Adminisztrátor
Hozzászólások: 692
Csatlakozott: 2016.09.22. 18:11
Tartózkodási hely: Nyíregyháza

ÚJ UTAK AZ AUTOIMMUN BETEGSÉGEK TERÁPIÁJÁBAN

HozzászólásSzerző: Totem58 » 2019.07.15. 09:55

Bár 33 évnyi betegség után a sclerosis multiplexnek legalábbis a javuló-rosszabbodó formáját nem autoimmun, hanem vénás megbetegedésnek tartom - a nyaki érszűkületet esetemben igazolták is -, ami táplálkozásterápiával, vitaminok, ásványi anyagok és egyéb vitális anyagok bevitelével remekül karbantartható, sőt gyógyítható, ezek a kísérletek és következtetések igen figyelemre méltóak - Ildikó.)

Szendi G: Új utak az autoimmun betegségek terápiájában

Tetszik, nem tetszik, az orvostudomány előbb-utóbb tudomásul kell vegye az evolúciós szempontú gyógyítást, ami sokszor azt jelenti, hogy mesterségesen kell megteremteni azt, amit már nagy büszkén a hátunk mögött hagytunk. [b]Kiderült azonban, hogy a fürdővízzel kiöntöttük a gyereket is Mára mindennapossá váltak az immun túlműködéssel jellemezhető betegségek. Az e csoportba tartózó autoimmun betegségek legegyszerűbb definíciója szerint ezekben a kórképekben az immunrendszer a szervezet saját sejtjeit támadja.[/b] Ez korlátozódhat egy specifikus szerv bizonyos sejtjeire, de irányulhat több szervre is, mint pl. szisztémás lupusz eritematózusz esetében.

Az autoimmun betegségek halmozottan is előfordulhatnak, hiszen egy személy szenvedhet egy időben több autoimmun betegségben is. A nyugati orvoslás tehetetlenül áll a nyugati népesség megközelítőleg 10%-át érintő betegségekkel szemben (Cooper és mtsi., 2009). A tüneti kezelések elsősorban az immunrendszer működésének gyengítésére irányulnak, ami viszont fokozza a fertőzőbetegségekkel szembeni fogékonyságot és növeli a rákkockázatot (Giat és mtsi., 2017).,

Az orvostudomány evolúciós és történeti szemléletének hiánya jelentősen megnehezíti az okok feltárását, s így a megelőzést és a kezelést is. Az a tény, hogy az autoimmun betegségek a 19-20. században jelentek meg és váltak gyakorivá, bizonyítja, hogy a nyugati életmódnak és táplálkozásnak döntő szerepe van létrejöttükben. Innen már csak egy lépés volna a természeti népek életmódjának és táplálkozásának a tanulmányozása, mivel ők mentesek az autoimmun betegségektől. Jelen írásunk egy szeletét mutatja meg az e szemléletben folyó, az orvostudományban éppen csak megtűrt, ám annál ígéretesebb kutatásoknak. Evolúciós nézőpontból 4 fő tényező tehető felelőssé az autoimmun betegségek utóbbi 150-200 évben való megjelenéséért és elterjedéséért:

1, A D-vitaminhiány:az urbanizációval csökkent az átlagos D-vitaminszint, több autoimmun betegségben, mint multiplex szklerózisban, 1-es típusú cukorbetegségben, az alacsony D-vitaminszint jelentős kockázati tényező (Szendi, 2018)
2, A nyugati életmód hatására a bélfal áteresztővé válik, s így a szervezetbe bejutnak olyan fehérjetöredékek, mikroorganizmusok, amelyek provokálják az immunrendszert (Mu és mtsi., 2017).

3, A molekuláris mimikri: evolúciós szempontból új tápanyagok (pl. glutén, tej, kukorica, hüvelyesek) bizonyos összetevői a szervezet bizonyos fehérjéihez hasonló aminosavláncot tartalmaznak, s a bélfalon és vér-agy gáton átjutva az immunrendszer támadni kezdi az idegen fehérjét majd a hozzá hasonló saját szövetet (Cusick és mtsi., 2012). 4, A 19. századtól a fokozódó higiénia, majd a védőoltások és az antibiotikum használat miattaz immunrendszert korábban egyensúlyban tartó fertőzések és paraziták jórészt eltűntek az életünkből(Rook, 2012).

Az immunrendszer négy ága: Az immunműködésünkben meghatározó szerepet játszanak a csecsemőmirigyben termelődő un. naiv T sejtek, amelyek az őket ért immunológiai ingerek hatására nagyjából négyféle, eltérő funkciókat ellátó T-sejtté alakulnak át. Az T-helper (segítő) sejtek onnan kapták a nevüket, hogy egyfajta kapitányként különféle immun-folyamatokat indítanak be és irányítanak. A Th1 sejtek a sejtes immunitást vezérlik, arra ösztökélik a makrofágokat, hogy kebelezzék be és emésszék meg a sejtekbe bejutó baktériumokat ás protozoonokat (egysejtű kórokozók).

A Th1 ág túlműködése döntő szerepet játszik az autoimmun betegségek kialakulásában. Az immunrendszer Th2 ága az un. humorális immunitásért felel. A Th2 sejtek a különféle paraziták, pl. a férgek ellen vezénylik az immunrendszer támadását. Ennek az ágnak a kóros túlműködése vezet az atópiás megbetegedésekhez (allergia, ekcéma, asztma). Az utóbbi években ismerték fel a Th17 ág jelentőségét, amely szintén fontos szerepet játszik az autoimmun betegségek kialakulásában (Zhu és Paul, 2008).

Számos gyulladásos folyamat és autoimmun betegség kialakulásában szerepet játszik a D-vitaminhiány, s az újabb kutatások azt igazolták, hogy a D-vitamin képes gátolni a Th17 sejtek aktivitását (Joshi és mtsi., 2011). A Th-sejtek negyedik változata a T-szabályozó vagy T-szupresszor sejtek, amelyek fékezik az immunválaszt és pl. ezáltal megakadályozzák az autoimmun betegségek kialakulását (Zhu és Paul, 2008). Ha ennek a négy, egymást kölcsönösen szabályozó immunrendszer ágnak az egyensúlya megbomlik, akkor autoimmun betegségek és atópiás betegségek alakulhatnak ki.

A higiénia hipotézis: Már a 19. század utolsó harmadában felfigyeltek arra, hogy a virágpor allergia valamiképp összefügg a civilizációval, és hogy farmeroknál jóval ritkábban fordul elő (Rook, 2012). Egzakt formát ezek a megfigyelések David Strachan 1989-ben publikált epidemiológiai kutatásában öltöttek testet. Több mint 17 ezer újszülöttet követett 23 éves korukig, és eredménye szerint minél több idősebb testvére volt valakinek, annál kisebb volt az esélye szénanáthára és ekcémára.

Az egykékhez képest négy idősebb testvér 2.5-szeres védelmet jelentett a szénanáthával és 4-szeres védelmet az ekcémával szemben. A fiatalabb testvérek sokkal kisebb védelmet képviseltek (Strachan, 1989). Strachan arra következtetett, hogy a csecsemőként és fiatal gyermekként elszenvedett különféle fertőzések védelmet jelentenek az atópiás betegségekkel szemben. Mivel az elmúlt 150 évben csökkent a családok mérete, növekedett a higiénia és a fertőzésekkel szembeni védelem, ennek ára, hogy egyre gyakoribbak az atópiás betegségek.

Ez a rövid kis közlemény intenzív kutatások indított be, s hamarosan megfogalmazódott az evolúciós medicina higiéniahipotézise. Eszerint az ember immunrendszere évmilliókig együtt fejlődött a vele és benne élő mikroorganizmusokkal és parazitákkal. A bőrünkön és a beleinkben több baktérium él, mint ahány sejtből állunk, s az emlősök több száz millió éves fejlődésének szerves része volt a férgekkel való fertőzöttség.

A mikroorganizmusoknak és parazitáknak nem a gazdaszervezet elpusztítása a "célja", hanem a békés "egymással" élés. Ez azonban csak kölcsönös előnyökre épülhet. Például a bélflóránk megannyi baktériumtörzse mind specializálódott valami részfeladatra: bizonyos baktériumok az emésztőrendszer felsőbb szakaszaiban emészthetetlen tápanyagokból rövid láncú zsírsavakat állítanak elő, amellyel nem csak tápanyagot szolgáltatnak, de az immunrendszer működését is szabályozzák.

Más baktériumok különféle vitaminokat állítanak elő, megint mások káros anyagokat semlegesítenek, stb. A különféle férgekkel való évmilliós kényszerű együttélés következménye, hogy a férgek megtanulták az ellenük irányuló immunválaszt lecsendesíteni, aminek pozitív következménye lett, hogy az immunrendszer nem reagálja túl az allergéneket, vagy az autoimmunitást provokáló tényezőket sem (Rook, 2012).

A különféle fertőzések vagy a parazitákkal való együttélés valójában évmilliókon át feltételévé vált az immunrendszer normális fejlődésének. Az utóbbi 150 év fokozódó higiéniája miatt elveszítettük "régi barátaink" immunműködést beállító-szabályozó ténykedését. Állatkísérletekkel igazolták, hogy a steril körülmények közt felnevelt állatok immunműködése súlyosan károsodik.

Veszélyes higiénia: Bár a higiéniás viszonyok fejlődése csökkentette le a fertőző betegségekből eredő halálozást, egy ponton túl a túlzott higiénia ellenünk fordult. Látványos bizonyítékaink vannak erre. Például a sokkal fejlettebb Finnországban hatszor gyakoribb az 1-es típusú (autoimmun) cukorbetegség, mint a vele szomszédos Karéliában, jóllehet az e betegségre hajlamosító gének gyakorisága a két országban megegyezik (Kondrashova és mtsi., 2005). Ugyan ez a helyzet a cöliákia betegséggel is. Karéliához képest Finnországban négyszer gyakoribb a biopsziával is igazolt gluténérzékenység, dacára annak, hogy a betegségre hajlamosító gének gyakorisága azonos (Kondrashova és mtsi., 2008).

Az 1-es típusú cukorbetegség modelljeként kifejlesztett egértörzs tagjai 80%-ban spontán megbetegszenek 1-es típusú cukorbetegségben. Ám ha az emberben is élő két féreg egyikével fertőződnek meg, a cukorbetegség nem jelenik meg náluk (Saunders és mtsi., 2007). A szklerózis multiplexszel kapcsolatban egy izraeli kutatás már 1966-ban igazolta, hogy a betegség annál gyakoribb, minél fejlettebb a szaniter ellátottság (vezetékes víz, öblítős wc, stb.) (Leibowitz és mtsi., 1966). E

gy másik vizsgálat arra mutatott rá, hogy amelyik országban gyakori az ostorgiliszta fertőzöttség, ott igen ritka a szklerózis multiplex
(Fleming és Cook, 2006)
. A szisztémás lupusz eritematózusz Nyugat-Afrikában feltehetőleg azért meglepően alacsony, mert az igen magas maláriafertőzöttség védelmet nyújt e betegséggel (Symmons, 1995), ill. általában is az autoimmun betegségekkel szemben (Greenwood, 1968).

Nem minden fertőzés jó: A higiénia hipotézis ismertté válása után elterjedt az a nézet, hogy kifejezetten jó, ha a gyerekek minél több fertőzésen esnek át. A vizsgálatok azonban tisztázták, hogy az utóbbi tízezer év alatt kialakult emberi fertőző megbetegedések, mint influenza, mumpsz, kanyaró, himlő nem jelentenek védelmet az immun túlműködésekkel szemben. Az évmilliók alatt kifejlődött immunrendszerünkbe ezen kórokozók hatása nem épült be.

Ezzel szemben a széklettel terjedő betegségek, a féregfertőzések vagy a lappangó tuberkulózis, a Hepatitis A, a Helicobacter pylori fertőzések immunműködést szabályozónak bizonyultak. Ezért ma már a higiénia hipotézis helyett szívesebben használják a "régi barátok" hipotézis elnevezést, mert ez nem általában a rossz higiénés viszonyokat, hanem speciális, néven nevezhető kórokozóknak és parazitáknak tulajdonít védőhatást (Rook, 2012).

Afrikai gyerekeknél igazolták, hogy a különféle parazitákkal fertőzött gyerekek ritkábban allergiásak, mint a nem fertőzöttek (Wickelgrencan, 2004). Egy venezuelai vizsgálatban féregirtóval kezeltek gyerekeket, s a sikeres kezelés hatására megnőtt köztük az allergiások száma (Lynch és mtsi., 1993).

Régen ismert az a paradoxon, hogy a természeti emberben igen magas az IgE szint, ennek ellenére nem szenvednek atópiás betegségekben. A magas IgE-szint ugyanis a fejlett világban az atópiás betegségek diagnosztikus jele. A magyarázat az, hogy a különféle, tartósan az emberben élő paraziták olyan magas IgE-választ váltanak ki, hogy az immunrendszernek már nincs kapacitása a környezeti allergének ellen specifikus IgE-t termelni, így nem alakul ki allergiás válasz sem (Lynch és mtsi., 1993).

A féregterápia: Az 1930-as évekig szinte mindenki "férges" volt a fejlett világban is. Azóta a fejlett társadalmakban sikeresen kiirtották a korábban mindennapos parazitákat (Elliott és Weinstock, 2009). A férgekkel való fertőzöttség csökkenésével egyenes arányban nőtt a különféle autoimmun betegségek gyakorisága.

A "régi barátok" hipotézis, az állatkísérletek és emberi esetismertetések megalapozták azt a feltevést, hogy már kialakult autoimmun betegségben speciális féreggel történő megfertőzés javíthat az autoimmun betegség folyamatán. A kutatások többek közt arra irányulnak, mely férgek alkalmazhatók komolyabb mellékhatások vagy a súlyos megbetegedés kockázata nélkül, és mely férgek milyen betegségben hatásosak. Pl. az ostoros férgek egy fajtája (Trichuris suis) alkalmasnak bizonyult a colitis ulceroza (fekélyes vastagbélgyulladás) kezelésére.

A más kezelésre nem reagáló, krónikus betegek vagy placebót, vagy kéthetente 2500 féregpetét kaptak kapszulában. A 12. hét végére a féregpetét fogyasztók 43%-ának jelentősen javult a betegsége (Summers és mtsi., 2005a). Ezt a férget Crohn betegeknél is sikeresen alkalmazták, a 12. hét végére a betegek 66%-ánál a betegség nyugvó fázisba jutott (Summers és mtsi., 2005b).

A Trichuris suis valójában a sertésekben él, emberben tartós fertőzést nem okoz, a továbbfertőzés kockázata nulla, és más férgekkel ellentétben "lakóhelyéül" kizárólag a bélrendszert választja. Egy vizsgálatban 12 szklerózis multiplexben szenvedő, spontán féregfertőzésben szenvedő beteget 5 éven át hasonlítottak össze 12 nem fertőzött beteggel.

A "férgesek" betegsége ritkábban újult ki, a tünetek kevésbé voltak súlyosak, és az MRI-vel mért myelinhüvely károsodás (az idegeket burkoló "szigetelő" bevonat) is sokkal enyhébb volt (Correale és Farez, 2011a). Amikor egy másik vizsgálatban a parazitafertőzött szklerózis multiplexes betegeket féregirtóval kezelték, a sikeres féregtelenítés hatására a betegségük romlott
(Correale és Farez, 2011b).

Egy másik jelölt az autoimmun és atópiás betegségek kezelésére a Necator americanus, amely az emberben honos horogféreg fajta. Ez a bőrön át hatol be a testbe, bejut a tüdőbe, s amikor a fertőzött személy felköhögi, akkor jut el a bélrendszerbe. A vékonybélben 2-5 évig él. Ezzel a féreggel fertőzött cöliákiás betegek gluténnel szemben mutatott autoimmun reakciója jelentősen csökkent (Croese és mtsi., 2015). Az elemzések szerint ez a féreg jelentősen enyhíti az asztmás tüneteket, ill. megelőzi az asztma kialakulását (Leonardi-Bee és mtsi., 2006). Egyelőre a legtöbb sikeres vizsgálat állatokkal történt, de mostanság már több mint 20 humán vizsgálat is elindult. A vizsgálatok költségesek, és nem könnyű a szponzorokat meggyőzni e vizsgálatok hasznosságáról.

Más kutatók szerint a járható út az, ha kiderítjük, milyen vegyületeket bocsátanak ki az egyes férgek az immunrendszer működésének módosítására, hiszen elvileg ezek gyógyszerként való szedése ugyanolyan hatásos lehet, mint a férgekkel való mesterséges megfertőzés (Adisakwattana és mtsi., 2009).

A kutatások azonban sokszor ellentmondásosak, aminek egyik oka bizonyára az, hogy a betegek eltérően reagálnak a féregfertőzésekre, de a másik, talán fontosabb ok, hogy - mint általában minden kutató - e terület szakemberei is csőlátásban szenvednek. Azaz, nem vesznek tudomást olyan kutatásokról, amelyek az autoimmun betegségeket a táplálkozással, a bélflóra összetételének eltolódásával, a D-vitaminhiánnyal és a bélfal áteresztő képességének megváltozásával hozzák kapcsolatba. A 20-21. század során ugyanis nem csupán férgeinktől szabadultunk meg, hanem alaposan megváltozott az életmódunk is. A minden ismert tényezőt figyelembe vevő megközelítés gyorsabb sikerre vezetne.

Akárhogy is lesz, a "régi barátok" hipotézis és a belőle kinőtt féregterápiás kutatások az autoimmun betegségek egyik kiváltó okát célozzák meg, s e kutatások eredményei mindenképpen szerepet fognak kapni a ma még gyógyíthatatlannak tűnő autoimmun betegségek leküzdésében. (Forrás: tenyek-tevhitek.hu)

Vissza: “Sclerosis Multiplex - MáSképp”

Ki van itt

Jelenlévő fórumozók: nincs regisztrált felhasználó valamint 1 vendég