MINDEN A SCLEROSIS MULTIPLEXRŐL

[Totem58]

Azonnal kezelni kell az SM betegeket – remény primer progresszív kórformában is

A betegség megállapítása után azonnal kezelni kell a sclerosis multiplexes betegeket ahhoz, hogy érdemben javítani lehessen az akár teljes fizikai és szellemi leépüléssel fenyegetett páciensek életkilátásain – hangzott el az Országos SM Napon Szolnokon.

– A diagnózis után késlekedés nélkül el kell indítani a kezelhető sclerosis multiplexes betegek terápiáját ahhoz, hogy meg lehessen előzni vagy legalább lassítani lehessen az agy és az idegrendszer visszafordíthatatlan károsodását – szögezte le dr. Bencsik Krisztina, a Szegedi Tudományegyetem Neurológiai Klinikájának egyetemi docense Szolnokon, az Országos SM Napon. A sclerosis multiplex a központi idegrendszer – az epilepszia után – második leggyakoribb, fiatalkorban jelentkező gyógyíthatatlan betegsége. Ezerarcú kórnak hívják, mert tünetei attól függően változnak, hogy az agynak és a gerincvelőnek melyik részei, milyen mértékben és ütemben károsodnak. Az SM betegek egy része mozgáskorlátozottá válik, elveszíti önállóságát, mások nehézségekkel ugyan, ám évtizedeken át viszonylag enyhébb tünetekkel együtt élhetnek a betegséggel.

Bencsik Krisztina elmondta: Magyarországon 8 ezer SM beteg él, közülük a neurológiai osztályokon kialakított 32 SM centrumban 4 és félezer beteget kezelnek. Ennek magyarázata, hogy jelenleg csak a hirtelen állapotrosszabbodásokkal sújtott, úgynevezett javuló-rosszabbodó kórformában vannak hatékony gyógyszerek. A folyamatos – nem ritkán rendkívül gyors – leépüléssel járó primer progresszív kórformában eddig semmilyen terápia nem hatott, várhatóan a közeljövőben kaphat európai gyógyszerhatósági engedélyt az első olyan infúzió, amely révén – a finanszírozás függvényében – újabb betegcsoport kerülhet be a terápiás körbe. (Forrás: SMBOE)

[Totem58]

(Elképesztő, hogy az SM-nek ehhez is köze van - Ildikó)

Szendi Gábor: A köszvény mítosza, avagy a barátságos húgysav

A köszvényről mindenkinek a sok hús jut eszébe, s az orvosi gondolkodást a mai napig uralja az a tévképzet, hogy a köszvényt a nagy purintartalmú húsok, belsőségek és tengeri herkentyűk, valamint az alkoholtartalmú italok, elsősorban a sör kerülésével lehet diétásan kezelni. Különös módon senkit nem zavar, hogy ennek az ajánlásnak több eleme csak feltevés, soha nem igazolta senki, s ráadásul még csak nem is működik.
Sok éves követéses vizsgálatok is csak gyenge kapcsolatot találtak a purinfogyasztás és a köszvénykockázat között. Amikor egy vizsgálatban köszvényeseket két csoportba soroltak, s az egyik csoport hat hónapon át követte az Angol Reumatológusok diétás ajánlásait, a vizsgálat végére semmi különbség nem mutatkozott a két csoport húgysav szintjében.

Az orvostudomány különös ellentmondásban szenved: miközben hihetetlenül fejlett eszközökkel rendelkezik, eközben a betegségek okait vagy az emberi szervezet működését magyarázó teóriák egy része puszta hiedelem, igazolatlan feltevés. A hiedelmeket a józanésszel szemben mindig a tradíciók, a plauzibilitás és a jól megtervezett propaganda tartja életben. A hiedelmek jellemzője, hogy a cáfoló tények ellenére fennmaradnak, sőt megerősödnek – és ez az orvoslásban végső soron milliók fölösleges szenvedését és halálát okozhatja.

A köszvényről : A köszvényt az okozza, hogy a túl magas húgysavszint miatt húgysavkristályok rakódnak le az ízületekben és ez gyulladást vált ki. Leggyakrabban a láb nagyujja, de sokszor más ízületek is érintettek. A húgysav a szervezetben termelődő, ill. a táplálékkal bevitt purin bomlásterméke. Purin termelődik a lebomló sejtek genetikai anyagából, az energiamolekulának nevezett ATP és cAMP felhasználásakor, valamint számos más biológiai folyamat során. Eddig a pontig általában egyetértés van az orvostudományban. Ám ez az a pont, ahol a köszvényről való gondolkodás két irányba elágazik: az egyik irány a mítoszt táplálja tovább, s másik irány pedig a szembeötlő tények és ellentmondások magyarázatát keresi.

A mítosz születése : Jól ismert sztereotip kép a köszvénytől szenvedő dőzsölő arisztokrata. De, mint minden sztereotípia, ez is hamis következtetésekre vezet. A római arisztokrácia körében igen elterjedt volt a köszvény, ennek azonban nem a mértéktelen húsfogyasztás, hanem az ólommérgezés volt az oka. A római előkelőségek napi 1-5 liter bort is elfogyasztottak, s a bort ólomedénykében forralással besűrített szőlőkivonattal édesítették. A mértéktelen borfogyasztás jó példája, hogy Lucullus egy győzelmi lakomához 4 millió liter bort rendelt.

Amikor kutatók az ókori recept szerint készítették el a bort, abban a mai napi megengedett ólombevitel több ezerszeresét (15-30 mg-ot) találták. De ólommal volt szennyezett az ételük, a vizük, ólomvegyületeket tartalmaztak a kozmetikai szereik is. Az ólommérgezéssterilitást és mentális problémákat okozhat, úgymint agresszivitást, hiperaktivitást, antiszociális viselkedést. A római történelemben nem ritka a zavart személyiségű uralkodó, mint például Caligula, Néró vagy Commodus. Az ólommérgezés témánk szempontjából fontos következménye, hogy a vese károsodik, s nem tudja a húgysavat kiválasztani, így az mértéktelenül felhalmozódik a vérben, ez vezet aztán köszvényhez.

A köszvény a 16. századtól az angol arisztokrácia körében ugyancsak egyre gyakoribbá vált, míg más európai országok nemesei közt a betegség ritkának számított. A köszvényjárvány a 18-19.században tetőzött, s ennek hátterében is az ólom az egyik gyanúsított. Az angol parlament ugyanis megtiltotta a francia borok importját, így a nagy ólomtartalmú spanyol portói bor vált közkedvelt itallá. A mértéktelen fogyasztást jellemzi, hogy 1875-ben 21 millió liter portói bort importáltak Angliába. Amikor az 1770-1820 között palackozott portóit vegyelemzésnek vetették alá, 300-1900 mikrogram ólmot mutattak ki benne literenként. Ennek rendszeres fogyasztása ólommérgezést és köszvényt eredményezett. Sok ólom volt a rumban és az almaborban is, és gyakran használták az ólom acetátot, azaz az „ólomcukrot” borok édesítésre is. Feltevések szerint a borkedvelő Beethoven süketségét és halálát is ólommérgezés okozta.

Az ólom és a köszvény : A „sok hús köszvényt okoz” teória tehát történetileg hamisnak bizonyult, s ha nem is valószínű, hogy a mai köszvényjárványnak a fő oka az ólom volna, az ólom még napjainkban is sokkal komolyabb probléma, mint azt gondolnánk. Pár évtizede még azon folyt a vita, hogy a vérben mért ólom elfogadható szintjét 40 vagy 80 mikrogram/dl-ben határozzák-e meg. Manapság már a 25 mikrogramm/dl szintnél alacsonyabb vérszintet tekintjük elfogadhatónak. Meglehet, ez is sok!

Egy kutatócsoport már 1977-ben arról számolt be, hogy még egészséges embereknél is, a vérben mért húgysav és az ólom szintje közt szoros kapcsolat áll fenn. A kórosan magas húgysavszintűek vérében legalább 10 mikrogramm/dl ólom volt található. Azóta számos vizsgálat igazolta, hogy köszvényes betegek közt nagy számban találhatók ólom okozta rejtett vesebetegségben szenvedők, s ha gyógyszeresen csökkentették a vér ólomszintjét, a húgysavszint is csökkent. A vizsgálatokban közös, hogy a vérben mért ólomszint messze az egészségügyi határérték alatt volt, ennek ellenére egy vizsgálat szerint a magasabb ólomszintet mutatók közt 3.6-szor gyakoribb a köszvény. Sok vizsgálat a házilag párolt pálinkák nagy ólomtartalmával hozta kapcsolatba a köszvény kialakulását. Az enyhe ólommérgezés csak egyik, de a napi gyakorlatban elhanyagolt tényezője lehet a köszvény kialakulásának.

A fruktóz és a köszvény : Christopher Rivard és munkatársai tanulmányukban az angol „köszvényjárvány” egy további szereplőjére mutattak rá. Az angol kereskedelmi fölény és a gyarmatbirodalom gazdasági hatásai miatt az 1500-as évek végétől Angliában egyre olcsóbbá vált a cukor, s így rohamosan növekedni kezdett az egy főre eső cukorfogyasztás. A cukor az emésztés során egy molekula fruktózra (gyümölcscukorra) és egy molekula glükózra bomlik. A fruktóz jelentősen megemeli a vér húgysavszintjét, ezért köszvényt okozhat. Anglián kívül még Hollandiában nőtt az 1600 évektől a cukorfogyasztás, s Stephen Blankaart holland orvos 1683-as könyvében a hirtelen gyakorivá vált köszvényt a megnövekedett cukorfogyasztással magyarázta.

A modern kutatások egyértelműen igazolták, hogy a fruktóz jelentősen megemeli a húgysavszintet rövid és hosszútávon is, és hozzájárul a köszvény kialakulásához, különösen, ha nagyobb mennyiségben fogyasztják a köszvény egyéb rizikófaktorainak fennállása esetén. Ilyen kockázati faktorok a csökkent vesefunkciók, bizonyos gének mutációja, az elhízás, a metabolikus szindróma és az alkoholfogyasztás. Mivel a nyugati életmóddal az elhízás és metabolikus szindróma egyre gyakoribb, ezért az életkorral általában romló vesefunkció jár, így a köszvény egyik komoly rizikófaktora maga az öregedés.

Mióta az 1970-es évektől az élelmiszeripar felfedezte a Magas Fruktóztartalmú Kukoricaszirupot (HFCS), mint a cukornál is olcsóbb édesítőt, azóta az üdítőitaloktól kezdve, mindent, amibe cukor kell, lehetőleg ezzel édesítenek. Egy liter üdítőitalban összességében 80-100 gramm fruktóz található, s ehhez jön még a cukorral bevitt és más élelmiszerekben rejtetten jelenlévő fruktózmennyiség. Egy 12 éves követéses vizsgálatban napi két pohár cukrozott üdítő kétszeresére növelte a köszvény kialakulásának a kockázatát. Egy új-zélandi vizsgálatban napi 4 pohárnál több cukros üdítő hétszeresére növelte a köszvény kockázatát. (Az egészségesként hirdetett gyümölcslevek különösen sok fruktózt tartalmaznak.)

A fruktóz nem csak közvetlenül járul hozzá a magas húgysavszint kialakulásához, hanem azáltal is, hogy fokozza az inzulinrezisztenciát, s ezen keresztül hozzájárul az elhízás és a metabolikus szindróma kialakulásához, mely állapotok szintén károsítják a vesekiválasztást és emelik a húgysavszintet. A kutatásokból egyértelmű, hogy a növekvő testtömeg index (BMI) növekvő köszvénykockázattal jár. Pl. egy 172 cm-es embernek a 74 kg-os testsúly 80%-kal, 88 kg-os testsúly esetén 170%-kal, 103 kg esetén már 260%-kal növeli meg egy 60 kilóssal szemben a köszvény kockázatát.

A „fehérje-hipotézis” kudarca : A köszvény gyakorisága az egész világon drámai gyorsasággal növekszik, olyan népeknél is, akiknél korábban szinte ismeretlen betegség volt. A folyamat nyilvánvalóan egybeesik a nyugati népesség elhízásával, a metabolikus szindróma terjedésével valamint az alkohol és fruktóz fogyasztással. Ha a kórosan magas húgysav szint okát firtatjuk, kiderül, hogy az esetek 90%-áért a károsodott vesekiválasztás, s csak tíz százalékáért felelős a fokozott húgysavtermelés. Az sem mellékes, hogy a purin kétharmadát a szervezet maga állítja elő. Ráadásul, a magas húgysav szint nem jár automatikusan köszvénnyel. A vérben mért húgysav normál szintjének felső értéke 6.8 mg/dl, ám a 9 mg/dl-nél magasabb értéket mutató embereknek is csak 22%-a köszvényes.

Talán az eddigiekből is világos, hogy teljesen rossz nyomon jár az, aki a húsfogyasztás visszafogásától reméli köszvénye javulását. Paradoxnak tűnhetnek azok az eredmények, amelyek azt igazolták, hogy a fokozott fehérjefogyasztás nem növeli meg húgysavszintet, mivel fehérje hatására fokozódik a vese húgysav kiválasztása. Fehérjementes táplálkozás során magasabb a húgysavszint, mint fehérjedús étrend mellett. Jean Bowering és munkatársai a napi ajánlott fehérje mennyiség 6-7-szeresét adták kilenc héten át egészséges kísérleti személyeknek, de húgysavszint emelkedést nem tapasztaltak, csak fokozott ürítést.

Puringazdag étrend átmenetileg enyhe mértékben emelte, purinszegény étrend pedig csak csekély mértékben csökkentette a húgysavszintet. Patrick Dessein és csoportja az ajánlásokkal szembemenve,köszvényes betegeiknek 30% fehérjét, 30% zsírt és 40% alacsony glikémiás indexű szénhidrátot tartalmazó étrendetírtak elő. A vizsgálat tizenhat hete alatt a betegek átlagosan öt kilogrammot fogytak, és köszvényes rohamaik száma a harmadára csökkent, dacára a duplájára növelt fehérjearánynak. Az alkohol köszvényt okozó szerepét viszont sok vizsgálat igazolta. Amikor köszvényesek és egészséges emberek étrendjét összehasonlították, az igazi a különbség az alkoholfogyasztásban volt tetten érhető. Egy 12 éves követéses vizsgálatban a napi 50 grammnál több alkoholt fogyasztóknak az absztinensekhez képest 2.5-szer nagyobb volt a köszvénykockázatuk.

Húgysav és evolúció: Az eddigiekből látható, hogy valami belső szabályozás folytán a szervezet kivédi a húgysavszint határon túli növekedését. Az orvostudomány legtöbb tévedése abból származik, hogy nem vesz tudomást az emberi evolúcióról, csak készen kapott, megfejtendő szerkezetnek tekinti az emberi szervezetet. Az ember több százezer éven át mindig is sok húst fogyasztott, a köszvény mégis igen ritka volt a civilizáció kialakulásáig. Evolúciónk során az emberre jellemző magas húgysavszint a természetes szelekció hatására több lépésben alakult ki. Ennek a folyamatnak fontos eleme volt a húgysavat lebontó urikáz enzim működésképtelenné válása. Hogy pozitív szelekcióról, és nem véletlen mutáció okozta veszteségről van szó, azt bizonyítja az is, hogy szintén az evolúciós alkalmazkodás során alakult úgy, hogy a vese a húgysav 90%-át visszaszívja, ezzel is emelve a húgysavszintet. Míg más emlősökben a húgysavszint 0.5–2.0 mg/dl közt mozog, embernél átlagosan 4.0 and 6.0 mg/dl közti szint a jellemző. A magas húgysavszint már az emberszabású majmokra is jellemző, ezért jogos a feltevés, hogy a magas húgysavszint valamiért kifejezett előnyökkel jár.

A húgysav igen erős antioxidáns, a vérünkben keringő antioxidánsok 50%-át a húgysav teszi ki. Amikor elveszítettük C-vitamin szintetizáló képességünket, és ráadásul áttértünk a vegyes étrendre, szükségünk volt a C-vitamin nyújtotta antioxidáns védelem pótlására, s így jött be a képbe a húgysav. A húgysav vérnyomás emelő hatását is szokták emlegetni, de ez vitatható magyarázat. A Dél-Ázsiából származó, ausztrál nyelvcsaládhoz tartozó népeknél jellemző a kifejezetten magas, 6-7.5 mg/dl közötti húgysavszint. Ezt magyarázhatja az, hogy a magas húgysavszint erős immunválaszt indukál fertőző betegségek, pl. a malária esetén. Különösen sokat vizsgálták az Új-Zélandon élő maorikat. A korabeli feljegyzések szerint a maorik hajdanán rendkívül egészségesek voltak, és mentesek voltak a köszvénytől. Ezt ugyan régészeti leletek alapján ma már vitatják, az azonban kétségtelen, hogy a maorik vagy más Csendes-óceáni szigeteken élők közt a nyugati életmódra való áttéréssel drámai mértékben megnőtt a köszvényesek száma.

Ez arra utal, hogy a korábban evolúciós előnyöket képviselő magas húgysavszint a nyugati életmódra való áttéréskor fokozott kockázattá vált. Ugyanígy értelmezhető a köszvény nyugati világban megfigyelhető terjedése is. Összességében az eddigiekből leszűrhető, hogy embernél az evolúció során több mechanizmus is kialakult arra, hogy a húgysav szintje tartósan magas legyen. Védőmechanizmusok is kialakultak, amelyek az egészséges veséjű, tradicionális (paleo) táplálkozást folytatóknál megakadályozták a húgysavszint kóros mértékű emelkedését. A civilizációval azonban olyan tényezők jelentek meg (ólom, cukor, alkohol, elhízás, metabolikus szindróma, magas vérnyomás), amelyek felborították ezt a kényes egyensúlyt, és a köszvény gyakorivá vált.

Mire is jó a húgysav?: Joggal merül fel a kérdés, hogy milyen előnyökben is érhető tetten a húgysav antioxidáns ha-tása? Mire jó a magas húgysavszint? Az 1980-as évek elején Bruce Ames és munkatársai fogalmazták meg azt a hipotézist, hogy az húgysav véd a rákkal szemben. Bár vannak ezt igazoló szórványos vizsgálatok, többségében mégis, paradox módon az ellenkezője bizonyosodott be. Mehdi Fini és munkatársai 20 vizsgálatot is idéznek, amelyben a magas húgysavszint fokozott rákkockázata bizonyosodott be. Jim Watson elhíresült tanulmánya is azt bizonyította, hogy az antioxidánsok nem csökkentik, hanem növelik a rákkockázatot. Ennek oka az, hogy a már kialakult rák esetén a különféle kezelések, de az immunrendszer maga is, oxigénionokkal küzd a rák ellen, az antioxidánsok pedig pont ezeket közömbösítik.

Mivel a rák szinte ismeretlen a magas húgysavszintű természeti népeknél, elég nyilvánvaló, hogy ezt a paradoxont az oldja fel, hogy a rákot nem a magas húgysav okozza, hanem a nyugati életmód, ám a már kialakult rákot a húgysav antioxidáns hatása tovább súlyosbítja. Ahúgysav antioxidáns védőhatása azonban fényesen beigazolódott a neurodegeneratíi betegségek esetében. A leggyakoribb neurodegenerativ betegségekben, mint Alzheimer, Parkinson, Huntington betegségekben, és az autoimmun eredetű szklerózis multiplexben egyaránt bizonyíthatóan alacsony a húgysav szint, akárcsak amiotrofikus laterális szklerózisban (Ebben szenved Stephen Hawking is). Utóbbi betegségben, amely sokszor gyors lefolyású és a beteg halálával végződik, egy vizsgálat során minden 1 mg/dl húgysavszint emelkedés 39%-kal csökkentette a halálozás kockázatát. Hasonló pozitív hatással van a többi neurodegeneratíi betegségesetén is a magas húgysavszintnek.

Az Alzheimer kapcsán a vizsgálatok szerint a köszvény 25%-os védelmet nyújt a kórral és az egyéb demenciákkal szemben. A Parkinson betegség kialakulásának a kockázata egy 30 és egy 14 éves követéses vizsgálatban a legmagasabb húgysavszintűeknél 40-50%-kal kisebb volt. Köszvényes betegeknek 30%-kal kisebb a kockázata arra, hogy Parkinson alakuljon ki náluk. Szklerózis multiplexben a betegség romlását és javulását követi a húgysavszint csökkenése és emelkedése. Az akaratlan mozgásokkal járó Huntington betegségben is megfigyelték, hogy minél magasabb a húgysavszint, annál lassúbb a romlás. A húgysav agyvédő hatását mutatja az is, hogy sztrókon átesett betegeknél minden 1 mg/dl-rel magasabb húgysavszint 12%-kal növelte a sikeres felépülés esélyét.

Sok kutató szerint a magas húgysavszintet evolúciónk során éppen megnövekedett agyméretünk tette szükségessé. Az összefüggésnek óriási jelentősége van e betegségek javításában, ill. a rosszabbodás megállításában. A húgysavszintet biztonságosan lehet növelni például inozin adásával, és számos vizsgálatban bebizonyosodott, hogy ez veszélytelen, és valóban hatásosan lassítja a neurodegenerativ betegségek romlását.

Konklúzió Manapság a húgysavat a szakirodalomban és az orvosi gyakorlatban a magas vérnyomástól a diabéteszen át a metabolikus szindrómáig sok mindenért felelősnek tartják. De sajnos összekeverik az okot az okozattal. A sok cukrot, finomított szénhidrátot és alkoholt fogyasztó nyugati ember elhízik, cukorbeteg lesz, magas vérnyomás és metabolikus szindróma alakul ki nála. Ezek az állapotok a járulékos vesekárosodással együtt megemelik az evolúciós okokból amúgy is magas húgysavszintet. A magas húgysavszint tehát nem ok, hanem következmény. Öröm az ürömben, hogy a magas húgysavszint védőhatást jelent a neurodegeneratív betegségekkel szemben. Úgy tűnik, választhatunk a köszvény vagy valamely neurodegeneratív betegség közt. Ez persze csak látszat, hisz mindkettőt a nyugati életmód okozza. (Forrás: Tények és tévhitek)

[Totem58]

Mindenkit megdöbbentett, amit az emberi agyban találtak

Meglepő felfedezést tettek a tudósok: olyan rendszert találtak az agyban, ami elvezeti a szennyeződéseket. Ez a funkció mintegy két évszázadon keresztül észrevétlen maradt. A kutatócsoport olyan nyirokereket talált, amelyek eltávolítják a szennyeződéseket és folyadékokat az agyból, ez a funkció nagyon sokáig rejtve maradt a kutatók elől, írják a szerzők az eLife tudományos folyóiratban megjelent cikkükben. Az újonnan talált rendszerről legelőször egy olasz orvos, Paolo Mascagni értekezett először. Azt állította, hogy a holttestek boncolása során az agyakban nyirokcsatornákat fedezett fel, ezt a megfigyelést azonban mostanáig senkinek sem sikerült megerősítenie.

Így fedezték fel a rejtőző rendszert: Most úgy néz ki, megtört a jég, hála dr. Daniel Reich kutatónak és csapatának, akik az amerikai Nemzeti Egészségügyi Intézet munkatársai. A szakértők MRI készülékkel vizsgálták öt egészséges önkéntes agyát. Mielőtt a kísérletet megkezdték volna, a résztvevőkbe egy speciális mágneses festéket fecskendeztek. Ennek molekulái túl nagyok ahhoz, hogy az agyba jussanak, viszont elég kicsik, hogy a vérerekből kikerüljenek és bejussanak a kemény agyhártyába (dura mater).

Az agyhártyák: Az orvostudomány háromféle agyhártyát ismer: kívül van a kemény hártya (dura mater), beljebb haladva a lágy hártya (leptomeninx) helyezkedik el, amely tulajdonképpen két részből áll: pókhálóhártyából (arachnoidea mater) és a felszínnel szorosan összenőtt pia materből. Az MRIfelvételen a kutatók könnyen láthatták a véráramból kiszabaduló molekulákat, amik keresztüljutottak a kemény agyhártyán, és a környező nyirokerekbe kerültek. Ezt követően a kutatók egy másik, nagyobb molekulákból álló festéket is a váráramba juttattak. Ezek már nem tudtak kilépni az erekből, így a nyirokcsatornákban sem lehetett kimutatni őket.

Az egyik legfőbb kérdés: hogyan működik a rendszer betegek esetében??: A nyirokerek fontos funkciót töltenek be a szervezetben, legfontosabb feladatuk az immunsejtek és a szennyezőanyagok szállítása. A fehérvérsejtek a véredényeken keresztül jutnak el a szervekhez, majd a nyirokrendszeren keresztül távoznak, amely visszaforgatja őket. Az új tanulmány tehát azt erősítette meg, hogy az agyban is működik hasonló rendszer, ami elvezeti a „hulladékot”. A kutatómunka természetesen tovább folytatódik, a tudósok most arra kíváncsiak, hogy az agyi nyirokrendszer hogyan működik azoknál a pácienseknél, akik szklerózis multiplexbenvagy más, az idegrendszer gyulladásával járó betegségekben szenvednek.

Az eredmények teljesen megleptek minket, hiszen azt tanultuk, hogy az agynak nincsen saját nyirokrendszere” – írta Reich a kiadott sajtóközleményben. Hozzátette: „Hosszú éveken keresztül ismertük azt a folyamatot, hogyan áramlik a folyadék az agyba. Most végre azt is látjuk, hogy akárcsak testünk többi szervénél, a folyadék az agyból is a nyirokrendszer segítségével vezetődik el.” Fontos ugyanakkor megjegyezni, hogy a kutatócsoport eredményei még megerősítésre várnak. A vizsgálatban résztvevők száma ugyanis túl alacsony volt, ami az MRI vizsgálat költségességére vezethető vissza. Ha azonban a kutatásban leírtakat igazolják, az alapvetően megváltoztathatja az agy és az immunrendszer együttműködéséről alkotott képünket. (Forrás: IFL Science, közzétette Origo.hu)

[facsiga]

Ha nem is minden, a gyógyításáról olvashatunk itt, magyarul egy fordítást:

http://www.smcentrum.hu/?wpdmact=proces ... 5ob3RsaW5r

[Totem58]

Totem58 írta:
(És még azt állítja a gyógyszeripar irányította nyugati orvoslás, hogy az akupunktúra hatástalan! A méhek szúrás voltaképp akupunktúra. A propolisz hatása valóban bámulatos, érdemes kúraszerűen szedni, de önmagában nem hozza el a gyógyulást. E szerencsés hölgy bizonyára az életmódját is megváltoztatta egyebek mellett. Története is azt igazolja, hogy csak a hagyományos nyugati orvoslás nem tudja - vagy nem akarja - gyógyítani az SM-et, mert neki a kezelés hoz brutális hasznot. Itthon is alkalmazták az apiterápiát, sajnos az átmeneti javulásokat visszaesés követte talán azért mert nem elég az alapbetegséget kezelni, meg kell találni a folyamatos demyelienizációt okozó hozzá fűződő felszívódási zavart is - Ildikó)

Saját magát gyógyította ki a szklerózis multiplexből – Olvasd el csodálatos történetét!

Mariz Pios egykori híres nemzetközi tornász és tornatanár a hírhedt, és gyógyíthatatlan betegséggel, a szklerózis multiplex-szel küzdött. Úgy döntött, megosztja az egész világgal, hogy hogyan szabadult meg a betegségtől, hogyan gyógyította meg saját magát. "Hogyan vettem fel a harcot a szklerózis multiplex-szel a méhek segítségével” című könyve hatalmas sikert aratott. 24 évvel ezelőtt, amikor 50 éves volt, Mariz-t SM betegséggel diagnosztizálták. Orvosai a megszokott hagyományos gyógymódokat alkalmazták nála is, és a legtöbb, amivel biztatták, hogy esetleg lassítani tudják a betegség folyamatát, de megszabadulni tőle nem lehet.

Mariz a kezeléssel párhuzamosan számos természetes gyógymódot kipróbált, azonban egyik sem szüntette meg teljesen a betegségét, azonban egy nap megismerkedett az apiterápiával. Orvosának említette a sikereket ígérő módszert, de az csak vonogatta a vállát. “Kezdetben nagyon óvatos voltam, hiszen tudtam, hogy a természetes gyógymódok között is számos átverés található manapság” – mondta Mariz. Végül a híres orvos, onkológus prof. Henri Joyeux Montpellier, – aki ő maga is ismerte és alkalmazta a méhészeti terápiát – biztatására próbáltam ki az apiterápiát.

“Propoliszt szedtem rendszeresen, minden nap négy héten keresztül. Majd 2005-ben hetente kétszer méhcsípés terápiára jártam. A szervezetem fokozatosan hozzászokott, így növelni lehetett a dózist. Kezdetben csak 18 méh, míg végül már 35 méh vett kezelésbe.” – mondta Mariz.“A legújabb MR-vizsgálat szerint 2011-ben kimutatták, hogy már semmilyen elváltozás nem látható az agyi és gerincvelői idegnél” – mesélte boldogan a nő./Forrás: filantopikum.com/

[Totem58]

Az orvosok szerint 40 év fölött nem szabad ibuprofen gyógyszereket szedni! Íme, az ok! (Megjegyzés: SM betegek vigyázzatok - Ildikó)

Emberek millió szednek különböző fájdalomcsillapító gyógyszereket, amelyek között vannak olyanok is, amelyek ibuprofent tartalmaznak, de az orvosok szerint 40 éves kor felett ez már veszélyes lehet az egészségre nézve. 2015-ben az Amerikai Élelmiszer- és Gyógyszer Engedélyeztetési Hivatal (FDA) egy figyelmeztetést adott ki, miszerint az ibuprofen-tartalmú gyógyszerek megnövelhetik a szívbetegségek kockázatát, így akár rövid időn belül is szívroham, vagy stroke alakulhat ki.

A közleményben kiemelték: “Nem szükséges valakinek szívbetegnek lennie, hogy bekövetkezzen a baj, viszont ha valakinek problémája van a szívével, keringési rendszerével, akkor az ő esetében nagyobb a kockázat, hogy hirtelen kialakul a betegség. Főként a 40 évnél idősebb személyek esetében lehet veszélyes az ibuprofen, amikor a legnagyobb az esély, hogy szívroham, vagy valamilyen keringési probléma következik be.”

Az ibuprofen akár 20 százalékkal is megemelheti a szívroham kockázatát, legalábbis a The British Medical Journal-ban megjelent tanulmány szerint, miután közel 10 millió páciens kórtörténetét vizsgálták át.
Az orvosok ezért azt javasolják, hogy például fejfájás ellen mindenki kérjen természetes alapanyagokból készült gyógyszereket, amelyek semmiképp nem tartalmaznak ibuprofent. Az ibuprofen vény nélkül kapható gyógyszer, ezért mielőtt elkezdené szedni, kérje ki kezelőorvosa, gyógyszerésze véleményét. (Forrás: filantropikum.com)

[Totem58]

Demencia? Neuropathia? Sclerosis multiplex? A természetben megtalálható Süngomba valóban segíthet ezeknek az idegrendszeri betegségeknek a gyógyításában?

A Kínai Süngomba vagy más nevén Oroszlánsörény gomba a keleti gyógyászok körében már évszázadok óta megbecsült gyógygomba. A legenda szerint, akik rendszeresen fogyasztják a kínai süngombát, azok acélidegzetűek lesznek és memóriájuk is szinte tökéletessé válik. A Süngomba idegrendszerre gyakorolt kifejezett hatását annak köszönheti, hogy stimulálni képes az idegsejtek növekedési faktorát (Neuron Growth Factor=NGF). Az NGF pedig főszerepet játszik az idegsejtek, a központi- és perifériás idegrendszer kialakulásában, egészséges működésében, regenerációjában, ezért is hozható közvetlen összefüggésbe az NGF szint csökkenése a korai Alzheimer kórral és az elbutulással.

Milyen igazolt idegrendszeri hatásai vannak a Süngomba rendszeres fogyasztásának?

1. DEMENCIA (elbutulás) ellenes hatás
2009-ben publikáltak egy kettős vak, placebo kontrollált vizsgálat eredményét, mely 30 enyhe demenciában szenvedő betegnél végeztek. A vizsgálat igazolta a süngomba alkalmazásának pozitív hatását az enyhe demencia során. A 3 g/nap süngomba test kivonatot fogyasztó betegek nagy részénél a kezelés 4. hetétől jelentős javulást észleltek a kognitív funkciókban, szemben a nem kezelt, kontroll csoporttal. Az eredmények nagyon biztatóak, reméljük, hogy további, nagyobb betegszámot átölelő vizsgálatot is fognak még végezni a klinikai hatékonyság egyértelmű bizonyításához.
A megnövekedett NGF termelés
javíthatja az agy funkcióit,
lassítja öregedési folyamatát, így
gátolja az időskori szenilitás és az Alzheimer kór kialakulását.
(Az angol nyelvű cikket itt olvashatják: https://www.ncbi.nlm.nih.gov/pubmed/18844328)

2. NEUROPATHIA (idegbántalom) ellenes hatás
Klinikai vizsgálatok is igazolták az NGF szerepét a fájdalomérzet leképzésében. A megnövekedett NGF szint csökkentette a cukorbetegek és a HIV betegek fájdalmas neuropathiáját. Patkánykísérletek igazolták, hogy a Süngomba kivonatának adagolása során felgyorsult az idegkárosodás regenerációja, és a felépülés annál gyorsabb volt, minél korábban kezdték el adagolni a gombakivonatot. Igaz, hogy ezek még csak állatkísérletek eredményei, de nagyon biztatóak. Mivel a neuropathia kezelésére eddig nem volt igazán hatékony gyógyszerünk, ezért a Süngomba ilyen esetben való használata nagyon fontos lehet, még ha csak kismértékű tünet csökkenést eredményez rendszeres fogyasztása, azt gondolom annak is örülni fognak a betegek.
(Az angol nyelvű cikk itt olvasható: https://www.ncbi.nlm.nih.gov/pmc/articles/PMC3176599/)

3. SCLEROSIS MULTIPLEX esetén való hatékonyság
A Sclerosis Multiplex egy autoimmun betegség, amelyben az immunrendszer megtámadja az idegrostokat védő, az ingerület továbbítást felgyorsító “szigetelést”, az úgynevezett myelin hüvelyt. A betegség aktív fázisában egy-egy területen romlik az ingerületvezetés, ami fel-fellángoló, változékony tüneteket, például látászavarokat, a végtagok ügyetlenségét, zsibbadást és vizelési zavarokat okoz. A betegség lefolyása ebben a stádiumban különösen kiszámíthatatlan: a tünetek jelentkezését sokszor hosszú, akár évekig tartó tünetmentes időszak követi.
A betegség későbbi fázisában már maguk az idegrostok is károsodnak, és a beteg állapota folyamatosan rosszabbodik. A leggyakrabban 20 és 40 év közöttiekben kialakuló sclerosis multiplexet jelenleg nem lehet gyógyítani (személyes megjegyzés: csak a gyógyszerekkel nem lehet gyógyítani - Ildikó), az elérhető terápiákkal csak lassítani lehet a betegség előrehaladását.

Ebben a súlyos betegségben szenvedő betegeknél a Süngomba test kivonata javulást idézett elő, miáltal fokozódott az idegrostok myelin hüvelyének regenerációja. Mindez az NGF megnövekedett szintjével magyarázható, amely hozzájárult az idegvégződések és a myelin hüvely védelméhez, valamint az immunstimuláló hatása révén a gyulladás és az idegrendszer károsító folyamatok megfékezéséhez.
(Az angol nyelvű cikket itt olvashatják: https://www.ncbi.nlm.nih.gov/pmc/articles/PMC3176599/)

Az eddigi bizonyítékok alapján nyugodtan javasolható ezen esetekben a Süngomba funkcionális élelmiszerként való rendszeres fogyasztása, hisz mellékhatásokkal ez nem jár, viszont sok esetben pozitív hatást eredményezhet.
Az idegkárosodás – akár cukorbetegség, akár alkohol vagy akár kemoterápia okozza – pedig egy olyan probléma, mely sokak életét megkeseríti és egy kis mértékű javulás is nagyon fontos lehet ezeknek a betegeknek a számára. Nagy valószínűséggel problémájukat teljes mértékben nem fogja megoldani a Süngomba rendszeres fogyasztása, de segíthet a tünetek elviselésében, esetleg enyhítésében. A Süngomba felhasználásával finom ételeket készíthetünk, melyek egészségünk megőrzését szolgálják (...) /Forrás: vitalepo.hu/

[Jancsi]

Szklerózis multiplex diagnózisa

A sclerosis multiplex(SM) egy az agyi és a gerincvelői idegeket megtámadó autoimmun betegség.A tünetek nem egyértelműek, a diagnózist nem is lehet egy vizsgálattal felállítani. Mit figyel a neurológus szakorvos.

Nem ismerünk jelenleg olyan vizsgálati eljárást, amely önmagában elegendő lenne az SM diagnózisának kimondására. A tünetek és a vizsgálatok alapján a diagnózist a neurológus szakorvos fogja felállítani. Azon betegek között, akiknél megállapították az SM diagnózisát, kb. 10 százalékban fordultak elő fals pozitívak is, tehát csak az SM tüneteit utánzó tünetek és állapot. Ilyen lehet pl: az erek gyulladásai, többszörös stroke, vitaminhiányok, az agyat érintő fertőző betegségek. Egyes esetekben stresszállapotok is emlékeztethetnek az SM-re.

Hogyan állapítható meg a diagnózis?
Az szklerózis multiplex (SM) pontos diagnózisa az orvosi kórelőzményen és a neurológia vizsgálaton alapul. Az alapos kórtörténet-felvétel fizikális vizsgálat követi, majd képalkotó eljárások és egyéb speciális vizsgálatok következnek, mint pl. az MR vizsgálat, illetve a liquor (az agy-gerincvelői folyadék) laboratóriumi vizsgálata, kiváltott kérgi potenciál-vizsgálat.

]Melyek az SM diagnózisának elfogadott kritériumai?[b
]A tünetek általában 20-50 éves kor között kezdődnek.
A tünetek és jelek agyi-gerincvelői betegségre utalnak.
Az MR (képalkotó) vizsgálat során két vagy több léziót, tehát látható károsodást észlelnek.
A fizikális vizsgálat alkalmával kimutatható neurológiai eltérések vannak.
Az elmúlt egy hónapon belül legalább két vagy több, 24 óránál hosszabb ideig tartó tünetekkel járó epizód fordult elő.
Nincsen a tünetekre más magyarázat.[/b]

Mit mutat az MR vizsgálat eredménye?
Az MR, MRI igen alkalmas képalkotó eljárás az SM kialakulását okozó agyi-gerincvelői változások kimutatására. Az MR képen láthatóvá válik az agyi-gerincvelői hegszövet jelenléte, amely utal az SM betegségre. Hasonló típusú elváltozásokat az MR felvételen azonban egyéb betegségek is okozhatnak. Így a diagnózis felállítása előtt az orvos minden egyéb tünetet, egyéb (korábban végzett) képalkotó eljárások eredményét is elemzi. Migrén, ill. magas vérnyomás esetén adódhatnak hasonló leletek.

Természetesen, a normálisnak mutatkozó MR kép nem zárja ki abszolút értelemben azt, hogy a beteg mégis SM-ben szenved. Az SM-nek diagnosztizált betegek mintegy 5%-ában nem volt észlelhető elváltozás az agyi MR felvételen. Náluk gerincvelői elváltozások voltak, illetve olyan változások, amelyeket az MR kép nem ábrázol.

Szükséges-e a lumbálpunkció végzése?
A lumbálpunkció, az agy-gerincvelői folyadék vétele segíthet az SM diagnózisának felállításában, de nem minden esetben szükséges elvégezni. Főként akkor javasolt, ha a tünetek és jelek arra utalnak, hogy gyanítható az SM fennállása.

Milyen egyéb vizsgálatok végezhetőek még?
Az idegpályák elektromos úton történő vizsgálata, az ún. kiváltott kérgi potenciálok vizsgálata. Ez akkor igazán hasznos, ha az SM érinti a látó-, halló- és érző pályákat. A vizsgálat úgy történik, hogy a fejbőrre elektródákat erősítenek, és figyelik az agykérgi válaszokat olyan ingerekre, mint pl. különböző színes mintázatok váltakozása a képernyőn, klikk-szerű hangingerek váltakozása, a kar- ill. a láb egyes részeibe vezetett enyhe ingeráramok adása. Természetesen szükség lehet a teljes vérkép vizsgálatára is, olyan állapotok, betegségek kizárására, amelyek utánozhatják az SM-et, de maga az SM vérképből nem azonosítható!

A pontos diagnózis kialakítása
Az SM diagnózisának kimondása hosszabb folyamat eredménye lehet. Ha az orvos ezt közli a beteggel, ez számos emóciót kiválthat, a tagadástól, a félelmen, és reményen át az optimista vélekedésig. Egyes emberek felszabadulnak a „nyomás” alól, ha kimondásra kerül az SM, míg másokra éppen ellenkezőleg – a betegség megnevezése nyomasztólag hat. Azt tudnunk kell, hogy még az SM diagnózisának megállapítása után is maradhat némi (orvosi) bizonytalanság. Ez annak is tudható be, hogy az SM betegség kórlefolyása is szinte megjósolhatatlan, nem prognosztizálható, hogyan érinti a beteget, mint ahogy az sem, hogy milyen megküzdési technikákat lehet alkalmazni. (Forrás: egeszsegkalauz.hu)